A Magyar Nép Küldetése…
Molnár V. Józseffel beszélgetek, aki most kapta meg a Magyar Örökség Díjat, amihez külön gratulálunk! Néplélekrajz kutató, író, tanár és a magyar mitikus történelem keresője, kutatója.
Mit vár 2012től? Ezt különleges évnek mondják ezoterikus körökben, Ön hisz ebben?
Az ezotéria olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, mint ég a földtől. Én nem hiszek abban, hogy a Világvégének dátuma van – nincs dátum – ha a közénk született Jézus nem tudta ezt megmondani, akkor honnan tudná ezt bármelyik ember is… ? Bármikor bekövetkezhet egyébként az összeomlása ennek a civilizációnak, mert minden moccanásában élet ellenes – ez tény.
Hadd mondjam el ezt a jóslatot, ami a gyimesi csángóknál maradt meg – azt tartják, amikor a Jóisten megunja, hogy az ember parazita és tönkreteszi azt, amit ajándékba kaptunk tőle –pedig eltartana bennünket, határtalan hosszú ideig – akkor elpusztítja ezt a világot. De megmarad az ember a Gyimesekbe, a hidegségbe, a Naskalat hegynek a tövébe és onnan népesíti be újra a világot
Ez a jóslat nem kitalált, hanem megtalálható dolog-ugyanis a gyimesi csángók ezelőtt sok száz évvel telepedtek be a Tatus völgyébe-részben székelyek, akik vigyázók voltak ott a hegyeken ( az ő feladatuk az volt, hogy riasszanak a harangok félreverésével, ha jönnek a tatárok) részben ők maradtak ott családostul. Aztán Moldvából telepedtek át csángók és egy kevés számú román is.
Ott őserdő volt és 800 méterrel a tengerszint felett, egyetlen dolog terem meg élelem gyanánt-ez pedig a pityóka, a krumpli. Nagy állattartás volt, ehhez viszont az őserdőt meg kellett ritkítani – de nem vágták tarra a vidéket. A csángók tehenet tartanak a kevés számú román pedig juhokat. Kialakították a jellegzetes gyimesi tájat, vagyis a hegyek oldalán ott vannak a fenyők ligetesen, vagy csak egy-egy fa áll. Ha valamelyik részen felhagynak a kaszálásával vagy állattartással, akkor azt mondják, egy- másfél emberöltő alatt az erdő visszatelepedik és erősebb lesz, mint az előző erdő volt.
Ez az ember dolga! Nem csak megtartani, ami eltart bennünket, hanem serkentő gazda módjára jobbá tenni, fejleszteni, ami van. És valóban ennek a világvége jóslatnak-ahol nincsen ott a dátum—ennek a jóslatnak alapja van. Azok fognak megmaradni ez után az életellenes iszonyat után, ahol a sátáni nagytőke uralkodik, akik ilyen módon teszik a dolgokat a világban. Voltak friss népek, akik tiszteletben tartották a természetes környezetet- majd jöttek mások is, akik nem. De ennek a beteljesülésnek, világvége jóslatnak, nincsen dátuma—megtörténhet akár holnap is…
Mik a saját tervei erre az évre?
Van saját iskolám-a Magyar Hagyomány Műhelye, ami már 18 esztendeje működik – és az országban vannak olyan műhelyek, amiknek a munkájában szívesen részt veszek rendszeresen. Nagyobb részt óvodás korú gyerekek nevelésében –de jelen vagyok az általános iskolákban, középiskolákban és az egyetemen is óraadó tanárként tanítok. A soproni óvónőképzőbe a gyerekrajzokról írt könyveim kötelező olvasmányok – de még sok helyre hívnak Magyarországon is .
Egyébként meg, járom az országot, hogy gyűjtsem azokat a kincseket, ami felmenőinktől megmaradt tudás, ami nemzedékről nemzedékre öröklődik – ez megtartó tudás –és ennek a tudásnak, krónikás továbbadása a feladatom.
Egy hét múlva is Erdélybe megyek a Napsugár folyóirat táborában – ahol másfél napot kapok – és mondom a gyerekrajzokról a véleményem, javarészt óvó néniknek, tanító néniknek… akik ott vannak.
Aztán várnak engem Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, — szoktam is mondani, hogy jó lenne, ha osztódással szaporodnék 3-4 helyre is mehetnék egyszerre 
Van egy házam az Őrségbe – még a 80-as években építettem, mert édesanyám őrségi volt és úgy gondoltam, ha nyugdíjba megyünk a feleségemmel, akkor oda leköltözünk … De hát még mindig nem mentem nyugdíjba-pedig már betöltöttem a 82. esztendőmet Szeretünk ott lenni –fákat ültetek, nevelem, gondozom – mindazokon túl, amiket itt felsoroltam, még megtermelem ott magamnak egész évre a pityókánkat, hagymánkat és babunkat. Nemsokára megyünk újra, vár a kaszálás a gazolás …
Mindenki lelkének jót tenne, ha saját maga tudna gondoskodni a gyümölcsről, zöldségről…. Azt szoktam mondani, hogy: Utánam ! Nagyon sokan lustává, kényessé, pazarlóvá váltak, sokan pedig, túl kényelmessé- tisztelet a kivételnek – és hála isten egyre több kivétel van!
Sajnos paraziták lettünk… Aki meg tud szabadulni attól az iszonytató dologtól, ami ránk szakad, a médiából- akkor egy pici csöndet tud teremteni magába és a saját életét megvizsgálja, akkor rájönne, hogy akarata ellenére parazita. A parazita lét az borzasztó. Le kell szokni róla!
Ha az ember szellemisége eltorzul, akkor ez betegségként a testben és lélekben is jelentkezik. Felmenőink egyértelműen azt tartották, hogy aki lelkében rendezett az szellemében is rendezett: vagyis ha ez a kettő rendben van, akkor egészség is van!
Mivel foglalkozik a legszívesebben?
A szerves műveltséggel, a természetes műveltséggel. De az emberélet kezdetétől a mostani életig mindennel – persze a történelemnek, azon része is érdekel, ami a mi mitikus történelmünk.
Mert az egyéb történelem, amely a középkor vége óta és az új korban előkerült, az hamis – nem csak a miénk természetesen , a németeké csakúgy mint a cseheké, vagy a románoké-az mind igaztalan…
A mitikus történelem egészen más, itt az egész műveltség közvetíti mindazt, ami a múltunk. Vagyis, nem lehet csak azt mondani, hogy csak a mondák és a legendák közvetítik, amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek, hanem a műveltségnek minden eleme – tehát az embernek a viszonya a másik emberhez, az embernek a viszonya a jószágokhoz, beleértve a növényeket és a Földhöz a Földanyához való viszonyainkat is –ez mind-mind a történelem része.
És a viszonynak a változása, az tetten érhető a balladákban – döbbenetes a magyar balladák rendszere … különösképpen hatalmas értékűek – és az egész népdal rendszerünkben, táncainkban, mindenben…. amit szőttünk, faragtunk…
Kiválasztott nép vagyunk?
Isten minden népet kiválaszt valamire, csak nem minden nép teljesíti, amire kiválasztották…
Mi nem tartjuk magunkat kiválasztottnak-, de a legfontosabbat, amit SZERETETNEK nevezünk azt a magyarság tartotta meg legtovább, itt európai környezetünkben.
Természetesen vannak kisebb népek, akik ősi közösségekbe élnek még ma is. Akik hasonlóképpen hozzánk, az Élő Egyetlen Istennek alaptörvényét – a szeretetet tartják meg minden gyarlóságuk ellenére.
Az tény hogy Európában MI vagyunk azok. A középkorban – mikor Jézus zászlaja alatt sötét gyilkolódást tettek az európai friss népek – akkor az ősnépek közül (mert a magyarság minden híresztelés ellenére igazolhatóan európai ősnép) az összes nép közül- mi magyarok tudtunk olyan államot szervezni – ez a Turul nemzettségnek a középkori magyar állama volt – ahol, minden gyarlóságunk ellenére a szeretet valósult meg. És a magyar arról ismerszik meg ma is, hogy tud szeretni, hatalmasan tud szeretni – még ebben a tejes egészében atomizált és gyűlölködő világban is… és hála Isten egyre többen vannak a fiatalok, akik ezt teszik – nem beszélnek róla, csak teszik szeretetben az életüket .
Egy példát azért hadd mondjak el erről:
Amikor gyerek voltam akkor jártak még a drótostótok-jöttek a felvidékről, hatalmas batyu volt a hátukon, mert hozták a bádogot meg a drótot meg mindent, ami szükséges volt a munkájukhoz. Igen tisztességes ember volt minden drótostót. Soha nem mentek be az udvarra, a kerítésen kívülről kiabáltak be, hogy van-e drótozni-fótozni való.
Aztán általában vót. A mai ember iszonyú pazarló módon él. Régen, a gazdag ember felesége se dobta ki, ha kilyukadt egy lábas, mert tudta hogy jön a drótostót és megfoldozza . Az árokparton vagy a házon kívül csinálták a munkájukat és mi gyerekek azért szerettük őket mert fél országot becsavarogták gyalog és hozták a csodás történeteket … és a történeteket mesévé kerekítették… Melyik gyerek ne szeretné a meséket?
Olyan furcsán mondták a magyar szót és tele voltak irántunk való szeretettel – aki mellette ült kisgyerekként, annak a buksiját megsimogatták, aki távolabb volt azt a szemükkel simogatták meg – és meséltek fáradhatatlanul. Nyilván mi gyerekek – a saját pulyáikat juttattuk eszükbe.
Egyik alkalommal, úgy vacsoraidő volt – az én öreganyám odaszólt az öregapámnak:
-István, hát hídd már be ezt az embert vacsorára.. . és az én öregapám behítta ezt a tótot vacsorázni.
Nem a kemence mellé ültette a kisszékre, hanem az asztal mellé (valamikor az asztal mellett ülésnek is rendje volt-az asztalfőn csak a családnak a feje ülhetett, jobb kézre ültek a férfiak, bal kézre a nők vele szembe a felesége mi meg gyerekek a kályha vagy a kemence mellett) Na szóval, maga mellé ültette jobb oldalt a férfiak közé. Vacsoráztunk és beszélgettek. (Tényleg, ma már nem tudnak beszélgetni sem az emberek… ) Öregapám érdeklődött, hogy amerre járt, volt e jégverés elfagyott-e valami , pusztulnak-e a jószágok… meg egyáltalán kíváncsi volt arra, hogy ő hogy él otthon… a saját családjával .
Aztán mikor öreganyám leszedte a terítéket megint félre hívta az öregapámat.
-István, nagyon későre jár, ezt az embert nem engedhetjük neki ennek az éjszakának, Van a színbe egy félig megtöltött szalmazsák, azt egészen megtöltjük, aztán itt hál magával a konyhába…
Reggeli után öreganyám csomagolt neki szalonnát, hagymát, kenyeret, mert messze van a következő falu, ha megéhezne és esetleg nem kap munkát, akkor legyen mihez hozzányúlnia …
Hát, ez a Magyar… Ez. Erről ismerszik meg!
Igen sokan vannak, akik nem is fél téglával, hanem két téglával verik a mellüket hogy magyarok, de tele vannak gyűlölettel és nekik nincs közük ahhoz, ami ennek a népnek a küldetése. Ez, egyetlen tiszta szóval: SZERETET!
Kapcsolódó bejegyzések
Címkék
Oszd meg ezt!
